Az első és második században kerültek kapcsolatba az arámi
kultúrával az arábiai nomád törzsek. Ekkoriban vették át írásukat is kisebb
módosításokkal, kiegészítésekkel.
Az első ténylegesen is önálló arab ábécé a 7. századi kúfi
volt (Kúfa városáról, ahol a Korán ipari mennyiségű gyártásakor alakult ki),
ennek azonban megvolt az a hátránya, hogy nehezen lehetett olvasni, mivel
nagyon díszes volt (a 20. századig használatos örököse a maghrebi írás, mely
Tunéziában, Algériában és Marokkóban volt használatos). A mai napig az írást
díszítésként is használják, ennek oka az iszlámban keresendő: mivel bizonyos
irányzatai tiltják az emberábrázolásokat, a szépített írással pótolják.
Egy másik fejlődési ág a neszhi volt, melynek kerekded betűi
máig hatással vannak az arab írásra. Nyomtatásban még ma is ez használatos,
kézírásban azonban ennek egy egyszerűsített, gyorsabban leírható, kevésbé
dekoratív formáját, a rukaa-t alkalmazzák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése