A bolognai (Marsigli-féle) rovásirásos magyar naptár

A bolognai egyetemi könyvtár Marsigli-iratai közt nyomára jöttem egy rovásirásos kéziratnak, melynek magyar tartalmát maga Marsigli A. F. hadimérnök 1690 táján másolta le Erdélyben. Az élénk szellemü olasz gróf, a ki nyomtatásban megjelent nagy Duna-monográfiájának egyik kötetét Magyarországon és Erdélyben talált feliratos emlékek pompás rajzaival töltötte meg, tüzetesen tájékoztat bennünket arról, hogy ezt a sajátságos irást egy olyan fára rovott naptárról másolta le, a melyet a székelyek abban a régi időben használtak, midőn keresztyén hitre tértek.

A székelyek a XI. században lettek keresztyénekké, mig a naptár szentjei közt szerepel Assisi Szt. Ferencz (okt. 4.), a kit 1228-ban és Magyarországi Szt. Erzsébet (nov. 19.), a kit 1235-ben kanonizáltak.

 

Ugyanígy találhatók benne XIV—XV. századi névnapok, a melyek szintén később kerültek a primitív székely naptárba. És valahányszor ezt az örök naptárt újra rótták, nemcsak az ünnepek bővültek, hanem változott, felfrissült a szöveg elavult hangtani jelzése is. Az így felderíthető határjelzők segítségével a XVI.század első feléig, körülbelül a magyar nyelvemlékek határáig jutunk el. Marsiglinek tehát1690 táján mégis régi, másfélszázados rovásnaptárral volt dolga.

Az öt lapra másolt szöveg egyik lapját itt bemutatjuk olvasóinknak. 

Vasárnapi Ujság, 1913. december

Teljes cikk