Szerepek álarcaiban
Hamlet
ihlette kézírások
A képzelt
személyhez köthető fiktív kéziratok kapcsán le kell szögezni: ezek grafológiai
szempontból nem elemezhetők. Már csak azért sem, mert az írást létrehozó
személy is valamiféle furcsa átmeneti állapotban van. Nem önmagát adja, hanem
saját írásának jellemzőit igyekszik lefedni valaki más írásának jellemzőivel.
Ha valós személy írását próbálná újraalkotni így, akkor ezt utánzásnak vagy
hamisításnak tekinthetnénk. Ha viszont képzelt személy vélhető írását alkotja
meg valaki, azt ráhangolódásnak, beleélésnek vagy izgalmas kísérletnek is
tarthatjuk. S mint minden téren, nyilván ebben is akadnak tehetségesebbek,
akiknek jobban sikerül személyiségüket (és grafikumukat) „felülírniuk”.
A teljes cikk a Grafológia folyóirat
2013/5. számában olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése