2011. október 1., szombat

Beszédes aláírások, 2011. október


Tippeljen! Ki lehet az aláíró?

1. Sminkmester.
2. Neves séf.
3. Világhírű színész-producer.

Segítségképpen eláruljuk, hogy az aláírásban szimbolikusan megjelenik az aláíró mesterségének egyik fontos eszköze is. 

A megfejtésért kattintson a Teljes bejegyzés-re!

Az aláírás Nobu Matsuhisa japán származású, világhírű séf és nemzetközi étteremlánccal rendelkező üzletember keze alól került ki, akit egyszerűen csak a keresztnevén: Nobuként emlegetnek az ínyencek. Több forrásból táplálkozó stílusában japán és dél-amerikai (főként perui és argentin) ízek alkotnak harmóniát.
Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy mesterségének egyik fontos eszköze: a kés szimbolikus ábrázolását is felismerjük grafikumában.

Ars poeticáját, melyet honlapján ismertet, így fogalmazza meg: Az ételt áthatják az érzések és a szakács személyisége. Biztos vagyok abban, hogy ha mindenben követed az utasításaimat és pontosan méred ki az alapanyagokat, akkor sem tudod ugyanazt az eredményt, ugyanazt az ízhatást elérni, mint én. Mert  én mindig beleteszek valami különlegeset az ételeimbe: a szívemet - vagyis a kokoro-t, ahogyan Japánban mondjuk -, és neked is ugyanezt kell tenned, amikor főzöl. Számomra a főzés elsősorban arról szól, hogy mindig meg tudjam lepni valamivel a vendégeimet és hogy segítsek nekik felfedezni saját rejtett "ízeiket". Hogy minden egyes tálon keresztül, amit elkészítek, ott legyen szívem-lelkem: a kokoro-m.

A fotóról kiemelt és kinagyított aláírás talán legfeltűnőbb eleme a már említett késforma, amely grafológusszemmel nézve egy óriási felső zónás hurok. Ez hatalmas élményterületet mutat az intellektuális szférában - az aláíróból nem hiányzik a fantázia és fontos számára, hogy amit csinál, azt nagyon tudatosan és megfelelő ismeretek birtokában tegye. Ezzel egyben hitelesíti is tevékenységét a külvilág előtt: a méretes, jobbra irányuló hurok egyfajta védőernyőt is képez a "márkanévvé" vált, és az egyértelműsítés kedvéért csupa nyomtatott nagybetűvel írt NOBU szó fölött.

Érdekes, hogy mind vezeték-, mind keresztnevét határozott vonallal áthúzza a mesterszakács. Vajon ez a kötelező japán udvariasságból adódik csupán, amely szerény, sőt a mi szemünkkel nézve már-már alázatos viselkedést követel? Biztosan ez is igaz, de  a grafológus úgy gondolja: az írásban nincsenek véletlenek. Minden bizonnyal olyan emberről van szó, aki képes hatást gyakorolni környezetére és kellő magabiztossággal halad céljai felé (hiszen az aláírás mérete, lendületes, határozott vonalvezetése, valamint a csupa nagybetűvel leírt keresztnév és a célirányos késforma sem kelt bennünk olyan benyomást, hogy készítője visszahúzódó, tétova személy lenne), de a "vonalak mögött", a háttérben akar maradni. Ételein keresztül üzen önmagáról a külvilágnak úgy, hogy azzal az általa kívánt képet közvetítse. Igazi énjébe, intim szférájába nemigen engedi betekinteni környezetét. Ugyanerre utal az áthúzó vonalak hosszúsága  is. Az egyik balra, a másik jobbra, túl is nyúlik a leírt szavakon - biztosítva, hogy mások ne jöhessenek túlságosan közel hozzá...

Ugyanakkor, az ilyesfajta áthúzások a legmagabiztosabb fellépés és a leglátványosabb eredmények ellenére is felvetik a kérdést: legbelül, valójában mennyire érzi érvényesnek magát az, aki így jeleníti meg a személyiségének lényegét sűrítő aláírását...?Aki tulajdonképpen "saját magát" húzza át egy tollvonással...?
Az áthúzott nevek mindemellett azt is kifejezhetik, hogy leírójuk, félretéve saját pillanatnyi igényeit, teljesen átadja magát egy számára fontos ügynek - ami ez esetben minden bizonnyal a nagy sikerrel gyakorolt hivatás.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése