Megkértük Fischof Gyulát, mondjon el néhány esetet, amikor az ő írásszakértői véleménye perdöntő jelentőségű volt.
-Igen gyakori eset az - mondotta Fischof Gyula, - amikor a törvényszék névtelen levelekkel kapcsolatban kéri ki az írásszakértő véleményét. Már körülbelül húsz esztendeje van annak, hogy egy felvidéki városkában névtelen följelentés érkezett a csendőrség parancsnokához.
Az illető, akit a névtelen följelentés szerzője valami csúnya rágalommal illetett, köztiszteletben álló ember volt, mindenki meg volt róla győződve, hogy azok a rágalmak, amelyeket a névtelen levél tartalmazott, nem felelnek meg a valóságnak. A bíróság nekem adta ki az iratokat véleményezés miatt és én kétszer huszonnégy óra alatt fényt derítettem az egész esetre.
Megmondtam az illetőnek, hogy kísérelje meg titokban megszerezni mindazoknak az embereknek írómappáit, akikre gyanakszik. Öt-hat írómappa jutott rövid időn belül a kezembe. Ekkor a névtelen levelet mikroszkópon felnagyítottam és egyúttal felnagyítottam az írómappa itatósán visszamaradt betűnyomokat is. A két fénykép összehasonlításánál még a laikus is rájöhetett arra, hogy a két írás csak ugyanattól a kéztől eredhet. A bíróság perdöntőnek fogadta el a véleményemet, a rágalmazottat felmentette és vád alá helyezte a feljelentés szerzőjét.
Ma már különböző fényhatású és mikrofotótechnikai eljárásokat fedeztek fel, amelyek mind segítségére vannak az írásszakértőnek munkája közben. A hamisítások gyakori esete, amikor valaki a szöveget egy okmányról el akarja tüntetni, ennek a felderítésére azonban megfelelő eljárásokkal rendelkezünk.
Volt például egy olyan esetem, amikor valaki radírozás útján egy ceruzával írt szöveget tüntetett el egy fontos okmányról. A szövegnek tényleg semmi nyoma sem maradt, ellenben az ujjlenyomat ott maradt a papíroson, a papírost ilyenkor mindig a mutató- és hüvelykujjal leszorítjuk.
Ezt a nyomot jódfüstöléssel elő lehetett hívni. A rendőrségen aztán daktiloskópia segítségével ujjlenyomatot vettek a gyanúsított egyénről. A két ujjnyom megegyezett, ami ebben az esetben is perdöntő fontosságú körülmény volt.
Az illető, akit a névtelen följelentés szerzője valami csúnya rágalommal illetett, köztiszteletben álló ember volt, mindenki meg volt róla győződve, hogy azok a rágalmak, amelyeket a névtelen levél tartalmazott, nem felelnek meg a valóságnak. A bíróság nekem adta ki az iratokat véleményezés miatt és én kétszer huszonnégy óra alatt fényt derítettem az egész esetre.
Megmondtam az illetőnek, hogy kísérelje meg titokban megszerezni mindazoknak az embereknek írómappáit, akikre gyanakszik. Öt-hat írómappa jutott rövid időn belül a kezembe. Ekkor a névtelen levelet mikroszkópon felnagyítottam és egyúttal felnagyítottam az írómappa itatósán visszamaradt betűnyomokat is. A két fénykép összehasonlításánál még a laikus is rájöhetett arra, hogy a két írás csak ugyanattól a kéztől eredhet. A bíróság perdöntőnek fogadta el a véleményemet, a rágalmazottat felmentette és vád alá helyezte a feljelentés szerzőjét.
Ma már különböző fényhatású és mikrofotótechnikai eljárásokat fedeztek fel, amelyek mind segítségére vannak az írásszakértőnek munkája közben. A hamisítások gyakori esete, amikor valaki a szöveget egy okmányról el akarja tüntetni, ennek a felderítésére azonban megfelelő eljárásokkal rendelkezünk.
Volt például egy olyan esetem, amikor valaki radírozás útján egy ceruzával írt szöveget tüntetett el egy fontos okmányról. A szövegnek tényleg semmi nyoma sem maradt, ellenben az ujjlenyomat ott maradt a papíroson, a papírost ilyenkor mindig a mutató- és hüvelykujjal leszorítjuk.
Ezt a nyomot jódfüstöléssel elő lehetett hívni. A rendőrségen aztán daktiloskópia segítségével ujjlenyomatot vettek a gyanúsított egyénről. A két ujjnyom megegyezett, ami ebben az esetben is perdöntő fontosságú körülmény volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése