 |
| A kb. 15. századi Nikolsburgi ábécé |
Az egyre
népszerűbb székely-magyar rovásírás kutatásába bekapcsolódott a Budapesti
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem is. A modellezés és az időbeli szimuláció
terén tapasztalt műegyetemi kutatók a számítógépes paleográfia keretében a
rovásírás eredetét és fejlődését vizsgálják. Hogyan lehet rekonstruálni a kevés
írásemlékből egy hosszú írásfejlődést? Milyen tényezők játszottak szerepet a
rovásírás változásában?
A
székely-magyar rovásírás kutatása 20. század első felében még egy statikus
modellt használt, amelynek hatása máig tart. Erre az volt a jellemző, hogy
a rovásírás néhány írásemlékéből kiindulva feltételeztek egy hipotetikus,
valaha volt „eredeti” rovásábécét, amelynek különböző mértékben romlott
változatai lennének a fennmaradt rovásemlékek. Az 1930-as évektől lényegében
csak a Nikolsburgi ábécét tekintették a rovás egyedüli, hiteles és
teljes emlékének, minden más írásemléket csak mint ennek csökevényesedett
alakját tárgyalták. Ezzel szemben manapság a korszerű számítógépes
paleográfiának egy dinamikus modell felel meg, amely figyelembe veszi az
írás fejlődését, elsődlegesen a folyamatosan változó nyelvhez történő
alkalmazkodását, továbbá a rovás kulturális környezetének változását (pl. a rá
kimutathatóan ható régi magyar latin betűs helyesírás fejlődését), valamint a
betűknek az írástechnológiából alakzati módosulását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése