Hosszú ideig székely rovásírásnak nevezték ezt a rótt írást, mert emlékei szinte kivétel nélkül a székelység köréből maradtak fenn. Később a Felvidéken is találtak rovásírásos emlékeket, de az avar korból is vannak hasonló emlékeink. Ide sorolhatjuk nagyszentmiklósi (Románia) aranykincseket (huszonhárom színarany edény), amelyeken rovásírásos felirat található, feltehetőleg besenyő nyelven.
Kézai Simon Krónikájában (13. század) említi, hogy a székelyek ezt az írásmódot a blakoktól vették át, akik a Volga mentéről vándoroltak a Kárpát-medencébe, és török származásúak voltak. Thuróczy krónikájában a szkíta betűket fára, botokra rótták.
Az írás fő jellemzője a jobbról balra haladás, tehát ellenkezőleg, mint a mi írásunk. A szavakat szóközökkel választották el egymástól. A kis- és nagybetűket külön nem jelölték, de az írásjelek ugyanazok, mint a latin betűs írásnál. A rovásírásból hiányoznak a q, w, x és y betűket jelölő jelek. Nagyon fontos szabály, hogy a rovásírásban csak azokat a jeleket használjuk, amelyek a régi hiteles rovásemlékekben is megtalálhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése