Írástörténet, paleográfia: a különböző korok kéziratainak
jellegzetességeivel, szokásrendjével, törvényszerűségeivel foglalkozó történeti
segédtudomány. - Célja a keltezetlen kéziratok keletkezési idejének (s ha
lehetséges, helyének) meghatározása, hitelességének megállapítása. Az írásjelek
alakját, egymáshoz való kapcsolását vizsgálja, kideríteni igyekezvén az írás
koronkénti és vidékenkénti változásainak okát, eltérési jellemzőit a nép, a
kor, az uralkodó ízlés, írásminták (iskolák) és a technikai fejlődés ismerete
alapján. Vizsgálják az írás eszközeit, az írást megtartó anyagot (agyag, fém,
papírusz, hártya, papír), mely a 19. sz: önálló tudományágakat teremtett:
fölirattan (→epigráfia), papyrológia (papirusziratokkal foglalkozó tud.),
→oklevéltan (diplomatika). Az ~ mint tud. kezdetei a 17/18. sz. fordulóján
→Mabillon OSB és Montfancon OSB nevéhez fűződnek. 88-M.F.
Forrás: Magyar katolikus Lexikon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése