A kínai írás történetét mintegy 3000 évvel ezelőttre vezethetjük vissza egészen a csontokon, kagylókon megőrződött jövendölő jellegű írások megjelenéséig. Ezekben az ősi időkben az emberek igen nagy figyelmet fordítottak az írásra. Cao Pi (kínai császár és költő) szerint például az írás fontos alapja a nemzet irányításának, és emellett a halhatatlanság legfőbb záloga. Ez a vélemény hűen tükrözi az írás fontosságáról kialakult képet a kínai társadalomban, de hozzá kell tennünk azt is, hogy az írás a nemesi réteg monopóliuma volt, parasztok, munkások, egyszerű emberek nem művelték az ősi időkben, a feudális rendszer kialakulása után pedig még kevésbé. Az írástudó nemesek azonban nagy figyelmet fordítottak az írás művészetének elsajátítására, hiszen ezen is múlhatott a jó hírnevük, valamint a hivatali tisztségre való kinevezésük esélye. Mivel a társadalomban igen nagy presztízse volt az írásnak, már a korai időkben számos teória született tanításának és gyakorlásának módjaira és lehetőségeire. Intézményesített írásoktatás és -gyakorlás akkor jött létre, amikorra maga az írott nyelv is kialakult, illetve amikor létrejöttek az első iskolák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése