A graphologia hivei álláspontjuk védelmére Aristotelesig, vagy legalább Goethéig mennek vissza. Görögöket és rómaiakat is idéznek tanuságul állításaik igazsága mellett, de Suetoniussal értek leginkább czélt. Csakhogy a régiek csak elvétve nyilatkoznak a graphologiáról. Két középkori tudós: Baldo Bolognában (f 1634) és Sereinus Nápolyban (t 1656) már komolyan foglalkoznak a graphologiával; az előbbi könyvet is irt róla, az utóbbi pedig mindeddig nem közölt kéziratot hagyott hátra. Egy kézirásmagyarázó ugyanazon század vége felé XIV. Lajos udvarában tűnt fel és Lavater zürichi plébános, ki a járás, irás és hang között "csudálatos analógiát" talált, 70 évvel később szintén vont következtetéseket az írásból a jellemre, mig kortársa, Grohmann hasonló törekvéseket a tudomány akkori álláspontjából igyekszik megítélni.
Mint Lavater, Goethe is állítja, hogy az ember kézírásából gondolkozásmódja, cselekvési hajlama és érző tehetsége biztonsággal megítélhető. Ugyanezen nézetben van az orvostudományok egyik párisi tanára. Moreau, ki Lavater szóban forgó törekvéseit támogatandó, értekezést is irt a graphologiáról. — Az 50-es évek vége felé nagy feltűnést keltettek az "Illustrirte Zeitung" következtetései a beküldött kézírásokra vonatkozólag: Henze Adolf azonban, ki e rovatot vezette, nem állapított meg határozott szabályokat. "Chirogrammatiniantie" czimü könyve szerzőjének önéletrajzát tartalmazza. Henze 1883-ban teljes elvonultságban halt el.
Kézirás-magyarázgatásokkal még az 50-es évek előtt Humboldt Vilmos is foglalkozott. Vieil Castel gróf emlékirataiban (Mémoires du Comte Horace de Vieil Castel sur le régne de Napóleon ILT.) szépen ir le egy reggeli társaságot Duras herezegnönél az 1831-diki év telén, a hol Humboldt állítását, mely szerint a kézirás puszta megtekintéséből az iró jellemét megítélhetni, fényesen beigazolta. Tulajdonképen csak későbbi események adtak neki igazat, mily jól ítélte meg egy, a herczegné által eléje adott kézírásból leendő veje, Custine marquis jellemét. A házasság a kedvezőtlen ítélet folytán ment füstbe.
Graphologiai megjegyzésekre akadunk még George Sandnál is, kinek azonban nem volt határozott rendszere s ítélete inkább ösztönszerű találgatásoknak veendő.
Graphologiai megjegyzésekre akadunk még George Sandnál is, kinek azonban nem volt határozott rendszere s ítélete inkább ösztönszerű találgatásoknak veendő.
Rendszeres és tárgyilagos eljárásra a 30-as években Francziaországban néhány főpapnál akadunk. Egyikük, Flandrin néhány kézírást már typikusnak jelöl ki bizonyos tulajdonságok kifejezésére. Munkáját egy lelkes, nagy megfigyelő tehetséggel felruházott s nemes önérzettől eltelt fiatal szerzetes, Michon sok fáradsággal és nagy kitartással folytatta s 30 évi tapasztalatután sok tulajdonságot biztonsággal volt képes az írásból megítélni. Ezen idő alatt graphologiai felolvasásokat tartott, kézírások után jellemrajzokat irt, Desbarolles-lal — ki hiába utazott Lipcsébe, hogy Henzetől felvilágosításokat szerezzen — 1870-ben Jean Hippolyte név alatt «Les mystéres de l'écriture» czimű művet adott ki, saját neve alatt pedig egy, a graphologiát terjesztő szaklapot, «La Graphologie» czimmel alapított, megalakította Parisban a graphologiai társaságot, melynek első elnökévé lön s 8 év alatt 6 alapvető graphologiai művet irt.
Michonnak 1881-ben bekövetkezett halálával, bár tanításai iránt sokan érdeklődtek, de mivel nyomába kevés komoly tanítvány lépett, szüneteltek a graphologiai «vizsgálódások» —a bécsi dr. Schwiedland Jenő fellépéséig, ki jelenleg a legelismertebb graphologus. Mellette a braunschweigi Langenbruch említendő. Svájczban Crépieux-Tamin genfi gyáros buzgólkodik a graphologia terjesztésén. Mind dr. Schwiedland, mind Crépieux önálló műbe foglalták rendszerüket. Schwiedland könyve ma már 3-dik kiadását érte.
RÁSKÓ BÉLA.
Vasárnapi Ujság, 1887(folytatása következik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése