Jászai Marit (1850-1926) a legnagyobb magyar tragikák egyikeként tartják számon. Krippel Mária néven született, egy ácsmester lányaként. Keserves gyermekkora volt; már 10 évesen pesztonkaként dolgozott, majd szolgáló lett Bécsben és Budapesten, markotányosnő a königgrätzi csatában. Eredeti nevét annyira nem szerette, hogy még a születési anyakönyvi kivonatból is kiégette (a német "krippel" jelentése beteg, kissé lesajnáló értelemben).
1866-ban, tizenhat évesen Hubay Gusztáv társulata után szökött Székesfehérvárra, és statisztálni kezdett. Rövid időn belül fellépett Bényei Istvánnál is, majd 1867-től 1869-ig Molnár György Budai Népszínházában játszott. Ekkor ismerkedett meg Kassai Vidorral, első férjével, akitől azonban csakhamar elvált. Még együtt szerződtek 1868-ban Kolozsvárra, ahol 1872-ig dolgozott. 1872-ben a Nemzeti Színház Laborfalvi Róza szerepkörére szerződtette. Bemutatkozásul a Bánk bán Gertrudisát játszhatta el. Nagy része volt a Paulay Ede nevével fémjelzett nemzeti színházi aranykor létrejöttében épp úgy, mint az 1892-es bécsi vendégjáték-sikereiben. Szavalataival is nagy sikert aratott.
Itt látható levelét utolsó szerelméhez, a később nagyhírű orvossá vált Plesch Jánoshoz írta.
(Szöveg forrása: Wikipedia, oszk.hu)
 |
| (Kép forrása) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése