"Görög földön törhetett hát át először az íráson a közvetlen élet és gondolat. A természetes, nyelvszerű gondolkozás és az írás ez egybeolvadása egy új, írásbeli gondolattechnika kialakulását jelentette. Az írás az ember külső-belső életét elevenen kíséri, objektiválja és ezzel megfigyelésre képessé teszi. Múltat és jelent, mind az egyéni, mind a közösségéletben, összekapcsolva, okszerű gondolkodásra ösztönöz, komplikált gondolatépítést tesz lehetővé. A racionalizmus kifejlődésének tulajdonképpeni gyakorlati alapja." 327.o.
"Az antik élet, nagyobb arányaiban, mégis csak szóbeli közösségélet maradt. A görög vezetésről a rómaira való áttérés nagy törést jelentett a kultúrában, tehát az írásalakulásban is. A római birodalom óriási területeit nem tudta ez az általánossá nem vált írásbeliség átitatni, feldolgozni. A művelt- vagy a rabszolga-szakképzettség, s emellett minden írásnak szóbeli felolvasás útján való közlése egységessé sem tudta tenni az írást. Technikailag nagyszerű eredményig, a gyorsírásig is eljutottak, épp a túlnyomó írásbeliség következményeként, de az egyszerű, az egész kultúrkörre nézve egységes írás nem alakult ki, a gyakorlati latin írás magában Itáliában is vidékenként különbözőképpen fejlődött, amit kölcsönösen olvasni alig tudtak. Mint általános érvényű, s így önmagától terjedő szociológiai módszer nem fejlődött tehát ki az antik írásbeliség, bár korlátozott szerepében is addig példátlan eredményeket ért el a közösségélet szellemi és anyagi fejlesztésében." 328.o.
Részletek az 1933-ban megjelent Károlyi Emlékkönyv-ből, Hajnal István írásából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése