Régi tanuláspszichológiai tény, hogy egyes tanulási szakaszok után
szünetet kell tartani, éppen azért, hogy ez a tudás be tudjon rendeződni
az agyunkba, ez pedig alvás és pihenés közben, tehát a szünetekben megy
a legjobban. Ez a leglényegesebb része a maradandó és a képességgé
érlelhető tudás kialakulásának, mint amilyen például az olvasás, írás,
vagy az autóvezetés.
Persze, az a gyerek, akivel a szülők
végiggyakoroltatták a nyarat, szeptemberben ügyesebb lesz, az egész
nyáron csak vakációzó gyerek pedig szeptemberre mintha mindent
elfelejtett volna. De október végére kiderül, hogy a gyötrésnek még
sincs jutalma. A gyakorló gyerek addigra elfárad, unja a tanulást, a
vakációzónak pedig minden eszébe jut, még azt is jól csinálja, amit a
szünidő előtt nem tudott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése