Összeállítás a JATE Egyetemi Könyvtár könyveiből
Misztótfalusi Kis Miklós a magyar nyomdatörténetnek mindmáig
kétségtelenül legkiemelkedőbb alakja, az egyedüli magyar, akinek életműve maga
is hozzájárult a az egyetemes régi betűművészet továbbfejlesztéséhez. Külföldi
tanulmányútja során néhány esztendő alatt Hollandia legelső betűmetszőjévé
küzdötte fel magát, aki - saját elbeszélése szerint - a hollandokon kívül
lengyel-, svéd-, német-, örményországi, angliai, itáliai és grúziai megrendelők
részére metszett latin, görög, héber, német, szír, szamaritánus, kopt, örmény
es grúz betűket, s nyomdaművészetének híre eljutott a Vatikánba is. Bár az
Erdélybe hazatérő betűmetsző tapasztalat és munkaeszköz formájában mindent
magával hozott, amivel az itthoni könyvkiadást korszerűsíteni lehetett volna,
az itteni elődöktől kényszerűségből örökölt betűkkel készült nyomtatványai
elmaradnak az amszterdami kiadványok - például a Károlyi-féle bibliakiadás -
színvonalától. Kolozsvári kiadványainak - igy a szegedi Egyetemi Könyvtárban
őrzött, ma már csak egyetlen példányban ismert Szakats mesterségnek
könyvetskéje - címlapját sokszor az úgynevezett funkcionális tipográfia
jellemzi, máskor a tagolás formáit szívesen alakította valamilyen dekoratív
szándék szerint. A szakácskönyvet nyomtató Misztótfalusi elsősorban tipográfus
volt, a "gyomros matéria" nemigen érdekelte. A Mentség elöljáró
beszéde szerint Hollandiában kárnak tartotta még azt is, "amit kenyérre
kellett költenie nyavalyás teste táplálására", és néha "egy hónapig
is bizony bort nem ivott, és minél alábbvaló s olcsóbb eledellel lehetett,
olyannal élt, olyan szűkön-költő volt..."
