A diszgráfia a tanulási zavarok egy formája. Gyakran társul
a diszlexiával. Tünetei megnyilvánulnak az íráskészség gyengeségében, valamint
helyesírási hibákban.
Tünetei közé tartozik a görcsös, sok esetben hibás a ceruzafogás. A diszgráfiás
rányomja az írószert a papírra.Gyakran fölöslegesen felkapkodja a ceruzát. A
vonalvezetésben egymáshoz hasonló betűket összetéveszti (v-u; a-o; b-h),
ugyanazt a számára nehezebben leírható betűt különbözőképpen alakítja.
Az íráskép rendezetlen, a betűk formája szálkás, szögletes.
Sokszor nem tudja a gyermek követni a füzet vonalait, hol alá, hol fölé csúszik
a ceruza. A szavak egymás közötti távolsága változó. Néha majdhogynem
összeérnek a szavak, máskor viszont nagy távolság van közöttük. A betűk formája
ugyanolyan betűnél is különböző lehet. A sorok időnként fölfele haladnak, vagy
éppen lefelé, az egész sor hullámzik.
Magasabb évfolyamon a tanuló írása annyira elnagyolt,
felismerhetetlen, olvashatatlan, hogy joggal mondják rá a
"macskakaparás" jelzőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése