Egy szkeptikus, ám érdekes cikk 19. századi grafológusok működéséről.
Országos Hirlap, 1897.
Mint minden
napnak megvan a maga hőse, ugy megvan a maga tudománya. Most a grafológia a
soros. A párisi nagy szenzácziós esemény megtette a „nap
tudományá"-nak. Hetek óta majdnem minden nap olvashatni franczia
hirlap olyan írásszakértők véleményeit, melyekben majd Dreyfus ártatlansága és
Esterházy vétkessége bizonyittatik, majd meg Esterházy ártatlansága és Dreyfus
vétkessége derül napfényre. Dr. Bertillon, a hirneves franczia tudós, a Temps-ban
közzétett nyilatkozatában ezt a
tudományt ugyan az asztrológiával egy rangba sorozza, de azért ebben az ügyben mégis
az írásszakértőké lévén az utolsó szó, méltán nevezhetik hát a grafológiát a
nap tudományának.
Mily kevéssé megbizható az
írásszakértő véleménye, minden vizsgálóbírónak milyen nagyon kellene igyekeznie
a bizonyításnak ehez a neméhez csak utolsó sorban folyamodnia, azt az eddigi
gyakorlat nagyon is sok példával bebizonyitotta és a modern törvényhozás nagyon
helyesen cselekszik, ha ennek a bizonyítási eszköznek nem tulajdonit nagyobb
fontosságot. Amit különösen a Dreyfus-Esterházy-affaireben vétkeztek a
grafológusok, ez felülmúlt minden eddigi grafológiai botlást.
A napi tudósok azt a különben is
komplikált dolgot még jobban összekuszálták. Ez a tudomány nem franczia eredetű,
mint sokan hiszik, hanem Olaszországból származik, A megalapitója Haldo, a
bolognai orvos és professzor, aki 1622-ben könyvet adott ki „ama módozatokról,
hogyan lehet az irott betűből az iró személy karakterére következtetni." A
modern grafológia hiveihez tartozik maga a hires
Lombroso is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése