A családalapításra megérett fiatalok szülei sokszor komoly nehézségekkel
viaskodva, biztos háttér nélkül röpültek ki a családi fészekből, hogy
az első szárnypróbálgatások után megteremtsék otthonukat, és új tagokkal
bővítsék a családot. Napjaink konzumkultúrája azt erősíti a fiatal
felnőttekben, hogy csak akkor állnak készen az önálló életre, a
párválasztásra és a szülői szerepre, ha előbb stabil egzisztenciális
hátteret teremtenek, sőt lakással, autóval rendelkeznek.
Az anyagi javak hajszolása közben hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani –
vagy akár teljes mértékben elnyomni – a női és férfiszereppel együtt
járó ösztönös szükségleteinket, vagyis jövendőbeli társunk felkutatását
és a közös jövő kialakítását. Természetesen a gazdasági helyzet is
fontos szerepet játszik abban, hogy csökken a házasodási kedv, és egyre
későbbi életkorban mondják ki a párok a boldogító igent – a mind
későbbre tolódó gyermekvállalásról nem is beszélve –, sokan azonban
túlzott figyelmet fordítanak a pénzben mérhető értékek felhalmozására,
és kifutnak az időből, mire rádöbbennek, hogy az, ami hiányzik az
életükből, nem megvásárolható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése