Éreztek-e bűntudatot a besúgók?

Beszélgetés Szőtsné Fritz Ágnes grafológussal

Az egykori hálózati személyek közül Magyarországon csak nagyon kevesen álltak ki a nyilvánosság elé. Ezért is hiánypótló W. Barna Erika, Demeter Anikó, Sütő-Nagy Krisztina, Szőtsné Fritz Ágnes, Vincze Edit grafológusok vállalkozása, akik 2004-ben – a XXI. Századi Intézet pályázati támogatásával – az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában 56 ügynök kézírásait dolgozták fel. A vizsgált időszakok hossza átlagosan több mint négy év, a legrövidebb négy hónap, a leghosszabb viszont kis híján húsz év volt. A dossziékat a levéltár munkatársai választották ki véletlenszerűen, az ügynökök személye így rejtve maradt a kutatók előtt. A besúgók egy kivételével férfiak, elsősorban humán értelmiségiek, műszaki csak két-három akadt közöttük. Az egyszerű, kevéssé iskolázott személyek legtöbbje fiatal férfi volt, aki különféle klubokban fellépő együttesek holdudvarába tartozott. 51 ügynöktől három, öt ügynöktől pedig két különböző időszakból származó írásmintát elemeztek.

– Mire voltak kíváncsiak?
– Elsősorban arra, hogy az ügynökök hogyan élték meg tevékenységüket, s az hogyan hatott a személyiségfejlődésükre.
– A kézírásokból választ lehetett kapni arra, hogy ki miért vállalta az együttműködést?
– Az egyéni motivációk lenyomatai a kézírásokban jól felismerhetők. A kényszerítést és a megfélemlítést általában a legtöbbüknél feltételeztük. Harmincegy személynél az elismerésigény, a bizonyítási vágy volt a legfontosabb motiváció, s a biztonságra törekvés meglepő módon csak tizenötnél.

Teljes cikk