Gyakran tették fel nekem a kérdést:
Hogy jön egy természettudományos képzettségű orvos ahhoz, hogy orvosi és
pszichológiai problémaként kezeljen egy olyannyira misztikus és mitologikus
valamit, mint az egyén sorsa, amely iránt csak drámaírók, filozófusok és
legfeljebb asztrológusok érdeklődnek. A sors nem emberi szerv, melyet
meghallgatni, kikopogtatni és szondázni lehet, vagy átvilágítható, mint
egy tüdő, és az élet letelte után felboncolható. Nem is olyan életfolyamat,
amely klinikailag diagnosztizálható és orvosilag — gyógyszerrel vagy sebészeti
úton — kezelhető.
Én más véleményen voltam és maradtam is. A saját családomban már egész fiatalon
láttam, hogy a választást gyakran a család, vagyis az öröklődés irányítja,
és ez a választás alakítja a sorsot. Korán tudatosodott bennem, hogy minden
élőlény közül egyedül az ember képes a család által előírt sorsát tudatossá
tenni. Éppen ebben áll az emberi méltóság. Ám az emberi lét nagy terhét cipeljük
azáltal, hogy magunkra kell vennünk azt a feladatot, hogy a lehetséges, családtól
és öröklődéstől függő sorslehetőségek közül válasszunk, és ezzel áthidaljuk,
esetleg megoldjuk a sorsban lévő szabadság és kényszer közötti ellentéteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése